A hálaadás és a kérés természetesnek tűnik az imában. A dicsőítő-dicsérő ima pedig sok hívő szemében nem szükséges, mondván, az Isten nem szorul rá erre, boldog ő a mi dicsőítésünk-magasztalásunk nélkül is. Viszont, az Úr Jézus magasztalta és dicsőítette az Atyát. / pl. Mt 11.25 /. Tehát, az istendicsőítés - az Úr Jézus követésében - a hívő keresztények örömének a kifejezése, mert átéljük, amit Krisztus Urunk tanított: nélkülem semmit sem tehettek! / Jn 15.5 /.